Boldogság, gyere haza.............

Annyira elegem van mindenből és mindenkiből. Azt érzem, hogy az életem semmit sem ér. Tegnap is csak feküdtem az ágyon, néztem jobbra, ahol mindig ült a számítógép előtt, és  most nem volt ott. Nem láttam az arcát, amit a monitor megvilágított, nem láttam ahogy vissza néz rám, miközben Én is nézem……jaj ez annyira szívfájdító volt.  Folyamatosan azt érzem, hogy Nekem Rá van szükségem, szeretem még Őt, és nem akarom, hogy így elmenjünk egymás mellett. Olyan nehéz egy olyan társat találni, akihez ennyire ragaszkodnánk. És Ő Nekem ilyen.  Egy ismerősöm azt mondta, hogy igen is mutassuk ki az érzéseinket, és hozzuk a tudomására a másiknak, de Én ettől félek. Hisz mielőtt elhagyott, Én próbáltam még neki úgy mond könyörögni, kérleltem, hogy maradjon… de hiába. És most attól félek, hogy ugyan ez lenne. Hogy Én csak megalázkodnék, és megint elutasítana, és az Nekem nagyon, de nagyon fájna, és nem biztos, hogy azt már kibírnám. Nem akarok még egy nagy fájdalmat Tőle.  Pedig minden egyes pillanatban arra gondolok, hogy de jó lenne, ha mellettem lenne.  Egyszerűen annyira döntésképtelen vagyok. És az a legszörnyűbb, vagy legszomorúbb, hogy senkim sincs, akivel mindezt megbeszélhetném. Nem tudok senkitől sem tanácsot kérni. Egyedül vagyok.. senkire sem számíthatok, és ez is borzalmasan fáj. Szeretetre van szükségem… valaki szeressen már tiszta szívéből, óvjon, védelmezzen, támogasson.. persze lelkileg, legyen mellettem, amikor kell, számíthassak rá, és csak engem akarjon egy életen át. Szeretnék végre egy valaki mellett megöregedni, meghalni. Egy boldog, vidám, szeretettel teli családban. Mert igen is vágyom erre, hogy valaki azt mondja: leszel a feleségem? És akkor tudom, hogy igen is, szeretné, hogy hozzá tartozzak, és egy idő után azt mondja, hogy szeretné, ha lenne közös gyerekünk, mert erre is vágyom, nagyon, de nagyon…. tiszta szívemből, mint a többi másra is. Vele el tudtam volna ezt képzelni....Szeretnék nagyon boldog lenni, és nem olyan boldogtalan, mint most. Voltam már az életben egy párszor boldogtalan, de ennyire még soha!