...ez itt a kérdés.

Én egy olyan ember vagyok, aki sokszor, szinte mindig a szívére hallgat, és nem az eszére. De most nagyon elgondolkodtam azon, hogy ezen változtatnom kell. Most legalább is igen, mert úgy érzem, most ez lenne a legcélszerűbb, legokosabb dolog, mert talán ez lenne jó mindenkinek. Néha hagyni kell menni a másikat, és nem tovább kínozni egymást, mert az senkinek sem jó. Időben lépjünk ki, és hagyjuk egymást élni, boldogságban, nyugalomban...akármennyire is fáj.....de külön.:(

Mindenkinek jár, hogy boldog legyen az életében...és Én is az szeretnék lenni, de nagyon...és ha nélküle, akkor nélküle.......ha mással, akkor mással......csak boldog legyek, egy életen át.