Ma van 1 éve, hogy először találkoztam Vele.....

....és sosem fogom elfelejteni. Sem Őt, sem ezt a napot. Bármi is történjen, ez a nap már örökre az emlékezetembe, a szívembe vésődött.

Nagyon sok törődést, odafigyelést, türelmet, megértést, sok jót és szépet kaptam Tőle. Nem mondom, hogy rosszat nem, mert sokszor megbántott, megalázott, ami nagyon de nagyon fájt. Sokkal jobban mint ha bárki is tette volna ezt Velem. Sokszor fájt a szívem, a lelkem miatta...össze törte a szívem...és mindenek ellenére Én még azt tudom mondani, hogy szükségem van Rá...csak is Rá. Próbáltam elfeledni, de nem tudtam, pedig isten lássa lelkem, megpróbáltam. Túl akartam lépni rajta, és a Vele való kapcsolatomon. Nem akartam, és most sem akarom, hogy fájjon. Nem akarok úgy sírni, hogy azt érezzem közben, hogy mindjárt megfulladok, mindjárt itt a világ vége. Számomra Ő testesíti meg a FÉRFIT, akire Én vágyom.  Tudom, hogy Én már nem kellek neki, hogy nincs Rám szüksége, mert nem Én vagyok az akire vágyik.  Szembe kell néznem ezzel a ténnyel, és elfogadni. Új életet kell kezdenem.....sajnos Nélküle.

Köszönöm, hogy megismerhettelek.