..újra és újra......

Így működik az élet. Örökké úgy teszel, mintha nem érdekelne, hogy egyedül vagy, aztán jön valaki és kitölti a kis űrt, amit te sokáig elhanyagoltál. A dolgok nagyszerűek. Azt gondolod 'ejha, most az egyszer végre boldog vagyok', és amint megszokod, hogy ott vannak neked, ott hagynak. Újra egyedül vagy. Még jobban, mint azelőtt, és azt mondod magadnak, hogy nem fogsz többet találkozni valakivel, aki betölti a helyüket. De fogsz, és találkozol is. És ez megismétli önmagát.
Újra.
És újra.
És újra.

Na ezért nem akarok senkit már...mert amikor eljön az űr...az nagyon fáj, és már nem akarom, hogy fájjon....hisz még az előző sok-sok fájdalom sem múlt el.Nem hiszek már senkinek, nem bízok senkiben..és nem is akarok, mert még egyszer nem fog átverni senki..nem hagyom magam.