Vágy....

Napról napra csak erősödik bennem az az érzés, hogy vágyom már egy másik gyermekre is.  Szeretném átélni a terhesség csodás pillanatait, a pici baba érkezését, az illatát, az érintését….szeretgetni, karjaimban tartani, nagyokat sétálni….és természetesen mindezt nem egyedül, hanem az apukájával.;)

Bárhol ha látok pici babát, úgy elkap az irigység, a vágy…..

Nem is értem azokat a férfiakat, akik nem vágynak a gyermekre, és a vele járó csodás érzésekre, pillanatokra. Miért van az, hogy a férfiak nagy része meghátrál, ha erről van szó? Miért mondanak határozott nemet?  Miért kell ennyire elutasítónak lenni? Vagy ez csak egy álca, miközben belül Ők is vágynak rá, csak úgy gondolják, hogy gyengeség lenne, vagy nem férfias dolog ezeket kimutatni, beszélni róla….akarni?? Miért jó ha Ők keménynek látszanak? Nem is értem. Hisz ez az élet rendje. És szerintem egy egészséges, normális 30 feletti ember, akár Nő, akár Férfi az illető, vágynia kell rá. ha nem, akkor ott nagy bibi lehet.;)

És a házasságról még nem is beszéltem. de az majd egy másik bejegyzés lesz.;)