vagy nem egyedül?

Rájöttem, hogy Én alkalmatlan vagyok egy párkapcsolatra. Nem azért mert annyira szőrnyű és elviselhetetlen ember lennék, hanem egyszerüen nagyok az elvárásaim, aminek igen kevesen, sőőőőt, nem is tudom, hogy ki felelne meg. Nem vagyok egy bombázó, nem vagyok tökéletes, sem külsőleg, sem belsőleg, de az életem folyamán sikerült elég tapasztalatot gyűjtenem párkapcsolat, férfiak terén, és már tudom, hogy mire vágyom, mire van szükségem, mit akarok...és mind ezt kivel.Ja, hogy kivel?Azt igaz még nem tudom, hisz nem találtam még meg, de az elképzelések  már meg vannak.:)

Most jó így ahogy vagyok, jó egyedül lenni, egyedül aludni, nem csinálni semmit. Persze néha hiányzik, hogy valaki itt legyen mellettem, akihez hozzá bújhatok, de hát az csak úgy nem megy. Kell az erős vonzalom, hogy tetszen nekem, hogy büszke legyek rá, felnézzek rá, és ha végig sétálok vele bárhol, kihúzott mellkassal, büszke tekintettel mehessek. No meg persze nem árt ha szerelmes is vagyok belé.;) Volt ilyen ember az életemben, 2x is...de egyikkel sem úgy alakult ahogy jó lett volna. Már ha jó lett volna, hisz meg van mindennek a maga miértje, és annak is, hogy most miért nincs egyik sem mellettem. Valószínű azért, mert egyiket sem nekem teremtette  a jó isten, a sors. Na szóval a lényeg a lényeg, hogy inkább vagyok egyedül, mintsem egy idiótával, vagy egy olyannal, aki mellett nem érzem azokat, amiket éreztem, mondjuk úgy pár héttel, hónappal ezelött...mellette.;) Nem fogok senki után futni, senki elött megalázkodni....most tegyem meg értem mindent a másik fél. éreztesse velem azt, hogy szeret, hogy kellek neki, hogy büszke rám...különben a falam nem omlik le....az ajtóm nem nyílik ki.

Most csak annyit tudok mondani, hogy várok...csak várok, csak várok.................................:(